Trauma és gyògyulás

"Az egyik legjelentősebb pszichiátriai mű, melyet Freud óta publikáltak" - áll a The New York Times kritikája a könyv borítóján. 2003-ban a Háttér Kiadó, a Kávé Kiadó és a NANE Egyesület gondozásában jelent meg a feminizmus tudományos célkitűzéseiből építkező, a női és férfi fejlődés új alapfogalmainak leírását megcélzó mélyen intellektuális mű. Herman több mint húsz év pszichiáteri, kutatói és traumatúlélőkkel végzett pszichoterápiás munkájának gyümölcse a könyv. A szerző-klinikus a háborús veteránoktól kezdve a politikai terror áldozatain át, az incesztustúlélők, a családon belül bántalmazott és szexuálisan kizsákmányolt nők és gyermekek történetéig a traumás zavarok széles spektrumával foglalkozik, továbbá új elnevezést vezet be a hosszantartó, ismételt bántalmazás túlélőinél tapasztalható tünetekről, azaz eddig nem ismert átfogó képet ad a poszttraumás stressz zavarról. A mű további része a legapróbb lépésekben végigköveti a traumatizált emberekkel folytatott terápiás munka lehetőségeit egészen a gyógyulás szakaszáig, miközben túlélők vallomásait olvashatjuk. A könyv nyíltan felvállalja az eddig ismert diagnosztikai kategóriák megkérdőjelezését, és a trauma újrajátszását elkerülendő új nyelvet keresve néz szembe a kimondhatatlannal. A bevezető rész az erőszak egyénre gyakorolt hatásaival foglalkozva megállapítja, erőszakra az emberek általában a borzalmak tudatukból való kiszorításával reagálnak. A rettenetes esemény tagadásának és hangos kimondásának vágya közti ellentét a pszichés trauma dialektikájához vezet. Ha az előbbi történik - írja Herman -, a trauma nem felidézett elbeszélésben, hanem tünetként kerül felszínre, és a tudat bonyolult, disszociációs módosulásaihoz vezet.[...]